GONDOLATFOSZLÁNYOK AZ ÍR SZÓDAKENYÉR KAPCSÁN

   Szeretek kenyeret sütni, de sajnos az utóbbi időben kevésszer fogtam neki. Most a megváltozott helyzetben hála Istennek rá is kényszerültem. A bolti kenyér nem áll el, a zsömlék ehetetlenek és nem is higiénikusak jelenleg, ha mindenki összetapizza, plusz az emberek valamilyen rejtélyes okból felvásárolták az összes élesztőt. Valahogy nehezen hiszem, hogy annyi ember akar és fog is kenyeret kelt tésztát sütni, a mennyi élesztő és liszt elfogy/ott, a végén ott fog rájuk penészedni! Nekem a lapból van itthon mindig vagy 10-12 tasak instant élesztőm, mivel szeretek sütni, de úgy gondoltam (mivel 3 hete nem tudok 1 db-ot sem beszerezni) a meglévő készletet inkább süteményekhez, kelt kalácsokhoz tartalékolom. Ezért készítettem pénteken kovászt, amely szépen dolgozgat, remélem jó kenyereket fogok készíteni belőle. Mivel azonban ár egy ideje kacérkodtam az Ir szódakenyérrel is, gondoltam eljött az idő! Hamar kész van, mivel nincs kelesztés, és szódabikarbóna is van itthon, ráadásul az még kapható is. Szóval ha Isten segít kenyér hiánnyal nem fogok küszködni! Ha minden jól megy  leszokom a bolti kenyérvásárlásról végkép, így legalább nagyjából tudom mit sütöttem a kenyerembe. 

   A járványhelyzet sok új/régi dologra rákényszerít/het most minket és bár a változás nehéz, de sok jó indulhat el, amelyet már régebben meg kellett volna lépnünk, átgondoltság vásárlásainkban, maradékok felhasználása, takarékoskodás, kreativitás, hazai termények, termékek felhasználása, elcsendesedés házimunka közben. Magunkra, családunkra való mélyebb figyelés. Sok a tanulnivaló! 

Megtanulni várakozni, hiszen megszoktuk a folytonos pörgést és hogy mindent  azonnal akarunk és lehet is. Télen szőlőt és paradicsomot (már ha az annak kinéző tárgyak valóban azok) éjszakai vásárlást, stb. Talán a liturgikus idő volt, amely még megtartott bennünket, de a világ már azt is kikezdte, a novemberi karácsonnyal és a szilveszter előtt húsvéttal. Most tanuljuk meg újra, hogy várnunk kell! Mert mindennek megvan a maga ideje!! A lefekvésnek és a felkelésnek, a táncnak és jajgatásnak, a sírásnak és a nevetésnek, a kő eldobálásának és összeszedésének... (vö:  Prédikátor könyve 3)

És most van itt az ideje a tanulásnak!! És ideje a hálaadásnak, hogy Isten időt ad nekünk a megtérésre és a tanulásra! És amikor a kenyeret megsütöm, megtöröm és szétosztom akaratlanul is eszembe kell jusson az Utolsó Vacsora, és hogy Jézus ak maga is Isten, a második isteni személy, milyen kiszolgáltatottá tette magát a kenyérben, amelyet magadhoz vehetsz, de ledobhatsz a földre és rátaposhatsz. A Minden semmivé lett miattunk, nekünk és értünk, hogy tápláljon minket! És nekünk most idő adatott, hogy megtanuljunk vágyakozni utána! Mert elfelejtettük értékelni! Mint ahogy elfelejtettük értékelni az emberi kapcsolatokat is! Mert küldünk egy sms-t, e-mailt, messenger üzenetet, vagy skypolunk  és közben elmaradnak a valós, személyes emberi kapcsolatok! Van 1000 ismerősünk a facen, de legtöbbjükről már azt sem tudjuk pontosan kicsoda, és csak 1-2-vel találkozunk. Talán, ha elmúlik ez a még előre nem is látható hosszúságú és szigorú távolságtartás újra értékelni fogjuk a találkozásokat! Értékelni az időt amely nekünk adatott, de nem használtuk, csak kihasználtuk.  Mert az Istenszeretőknek minden a javukra válik!

Kenyérsütés közben jól lehet gondolkodni is. Nekem ma az ír szódakenyér kapcsán ezek a gondolatok jutottak eszembe önmagamról, változásról, lehetőségekről, amelyet Isten ad számomra.

Szóval kenyérre és változásra fel!

Hozzávalók:

250 g sima liszt

225 ml kefir vagy joghurt, esetleg ha van író

fél teáskanál só

csipetnyi barnacukor

csapott kávéskanál szódabikarbóna

Egyéb hozzávaló tetszés szerint: tetejére, vagy bele különféle magvak, reszelt fokhagyma, ki mit szeret.

Készülhet vegyes lisztből, fele-fele teljes kiőrlésű és sima. 

A száraz hozzávalókat összekeverjük egy nagyobb tálban, közepébe mélyedés készítünk. Beleöntjük a kefirt és egy fakanállal összekeverjük, majd kézzel összegyúrjuk. Ragacsosabb tésztát kapunk, ha túl lágy lenne, kevés lisztet tehetünk hozzá, de a normál kenyértésztától másabb az állaga, mert a glutén nincs benne kidagasztva és a kefirtől is más az állaga. Szóval ne legyen kemény a tészta.

Kis kerek cipót formálunk belőle, egy olívaolajjal kikent sütőlemezre tesszük, tetejét bevágjuk és 240 fokra előmelegített sütőbe toljuk 15 perc után lecsavarjuk 210-220 fokra és úgy sütjük tovább 30-35 percig, hogy teteje szép piros legyen és az alja kongó hangot adjon.

Ha nagyon pirulna a teteje egy kis darab sütőpapírral takarjuk le.

Ha megsült tegyük rácsra hűlni.

 Érdemes kipróbálni a gyümölcsös változatot is, ami az angolok igazi gyümölcskenyere. Ennek receptje annyiban tér el a fentitől,hogy mazsolát, apróra vágott aszalt szilvát, vörös áfonyát stb.  összekeverünk, kevés forró fekete teával leöntünk 5 percre, majd lecsöpögtetjük és a tésztába gyúrjuk. Nem kell több cukor a tésztába, hiszen az aszalványoktól édeskés lesz a kenyér.

A fenti mennyiséghez fél maréknyi aszalvány elegendő!