ZIPPZÁR ÉS PARADICSOM

      A velem egy korosztály bizonyára emlékszik még a '80-as évek egyik kedvencére a Kijevi csirkemellre. Ebből született a mai ebéd. Aki emésztőrendszeri panaszokkal bajlódik, tudja, hogy sokszor nem egyszerű kitalálni mit is főzzön/egyen. Én kb. 16-17 éves koromtól szenvedek időről-időre epés bajokkal, sajnos felmenőimtől mindkét ágról örököltem. A héten már többször ettem natúr sültet zöldfűszerekkel, így már grillezett hús nem jött szóba. Nem is vettem semmit, mivel igazából már ötletem sem volt. Tegnap este mégis kivettem a fagyasztóban sorsára várakozó csirkemellet, viszont szép termetes volt, így megpróbáltam fagyottan kettéválasztani, azonban ez hiábavaló erőlködésnek bizonyult. Így megadván magamat a sorsnak hagytam reggelre kiolvadni az egész jókora csirkemellet. Még reggeli közben is azon agyaltam mi legyen a sorsa. Szeletekben grillezni, már megint... nem! Ha egészben sütöm nehezen sül meg és száraz lesz. Ekkor ötlött fel bennem bennem a Kijevi csirkemell gondolat

        Világ életemben nagyon szerettem olvasni. Lehet hogy már így születtem, könyvvel a kezemben, ámbár erről nem szól a családi krónika,  vagy ha így is volt, mélyen hallgattak róla. Nagyszüleimnek csak 4, 6 osztálya volt, mégis szerettek olvasni. Apai nagymamám  talán 3-4 éves koromtól felolvasta nekem az Egri Csillagokat, így kötelező olvasmányok tekintetében jókora fórral indultam iskolába. Tőle ismertem meg először Petőfi verseit, különösen a hazafias és vidám verseket. De olvastak, mondtak meséket is. Édesanyám a két szoba közé kifeszített lepedő, vagy pléd mögül babákkal bábozta el nekem a János Vitézt és a Toldit. Édesapám a történelmet és a történelmi olvasmányokat kedvelte. Szóval belém ivódott az irodalom, az olvasás szeretete. Végül elég korán mindenevő lettem, mivel otthoni könyvtárunk, a család érdeklődéséből kifolyólag elég színes volt.     A dolgok, úgy 5-6. osztályos koromtól kezdtek a elfajulni. Ajándékba is sok könyvet kaptam és zsebpénzem legnagyobb

          Aki még nem próbálta, annak nem is lehet fogalma arról, milyen nehéz egy személyre főzni  hosszú távon. Ha több lesz, eheted több napon keresztül, míg végül már a hátadon jön ki. Ha ügyes vagy, megpróbálhatod átvariálni a maradékot, de ha úgy sikerült, harmadik napra már úgy is utálni fogod, kidobni pedig sajnálod. Ha majdnem sikerül, akkor pont olyan kevés marad, hogy második evésre már nem elegendő, de ha egyszerre eszed meg az egészet, csak a gyomorbaj van belőle. Szerencsés esetben le lehet még fagyasztani a maradékot és később elővenni. Ezzel is óvatosnak kell lenni azonban, különben egyszer csak azt veszed észre, hogy maradékot tartalmazó kis dobozkákkal van tele a fagyasztód. Ráadásul az alapanyagok sem igazán "egyember barátok". Nekem egy csomag saláta is három alkalomra elegendő, és a legkisebb karfiol is sok egyszerre. Igen egy fejes salátát is  háromszorra tudok csak elpusztítani. Szóval elég nagy kihívást jelent, hogy változatosan, finomat egyek. Ezér