KELT BATYUK MARADÉKBÓL
Régen sütöttem kelt tésztát, valójában magam sem tudom miért, hiszen szeretem a vele való foglalkozást, a dagasztást, figyelni ahogyan szépen növekszik kelés közben, és persze sülés közben az illatát, arról nem is beszélve, amikor a még kissé langyos buktába, tekercsbe, bármibe beleharaphatok. Nagyon jók reggelire, vagy egy tartalmas leves után második fogasnak is, de vacsorára teával, vagy kakaóval is. Két hete egyik nap mákostésztát főztem ebédre, előző hét elején pedig túrós tészta volt. Mindkettőből maradt ki töltelék, cukrozott mák kucorgott egy dobozkában a hűtőben, a csomag túró fele pedig egy nylontasakban várta további sorsát a mák szomszédságában. Úgy egy jóhónapja édesanyám nyomott a markomba egy vajasdoboz pitéből kimaradt almatölteléket, mondván neki már sok volt én meg majd kezdek vele valamit. Úgy tűnik most jött el az ideje, hogy kezdjek. A túróba és mákba némi reszelt citromhéjat kevertem, a túróhoz még kevés tejföl vaníliáscukor és kristálycukor társult mazsol