ZIPPZÁR ÉS PARADICSOM

       Szeretem a kenyeret. Az étkezésemnek fontos része volt mindig és most is az. Gyerekkoromban csak egyfajta kenyér létezett a 2 kg-os, a mit vagy megvettünk egészben, vagy egy felet kértünk belőle, esetleg negyedet. Nem volt rossz kenyér, nem volt ráírva miből készül, feltételeztük, hogy lisztből. Nem voltak különleges hozzávalókból készült, magvas és más ízesítőket tartalmazó kenyerek, de adalékanyag sem volt benne. Egyedül rozscipót lehetett még kapni, ami, ha jól sikerült nagyon finom volt, de a rozslisztből  és teljes kiőrlésű, vagy más gabonákból készült kenyerek nehezen sülnek, hiszen sokkal sűrűbb a tészta, a gluténszálak, amelyek a kenyér lukacsos szerkezetéért felelősek nem, vagy alig tudnak kialakulni, így a régi  rozscipó bizony sokszor volt sületlen, ragacsos. Viszont akkoriban nem volt ízfokozó, állományjavító és egyéb mesterséges adalék. A kenyér egy hétig finom, ehető volt. Akkoriban a mérete a 2 kg-s kenyérnek akkora volt, mint most az egykilósé. Ma a feh

      Eddig sem dicsekedhettem azzal, hogy terveimet sikerült megvalósítani,de az idei születésnapom  végkép nem a tervek szerint alakult. Ünnepi vacsora, hétvégi buli és torta helyett bokatörés, részleges szalagszakadással, önállótlanság, és főképpen egyedüllét lett a végeredmény. Azonban úgy gondoltam, hogy ami elmaradt mégis bepótolható és bár a hosszú mozgásképtelenség kanapéhoz, illetve fotelhez szögezett,igyekeztem jövőbeni tervekkel kitölteni az időt. Végre  nagy nehezen eljutottam a piacra és már képes voltam alapvető dolgokat elvégezni egyedül is. Sokminden hiányzott a bezárt időszakban, nem csak menni, de sem varrni, sem pedig sütni főzni nem tudtam. Alig vártam, hogy végre habverőt, fakanalat ragadhassak. Az elmaradt születésnap bepótlása elsősorban a tűzijátékos torta megvalósítására koncentrálódott. Eperszezon lévén muszáj volt, hogy eperrel készüljön és számomra az igazi torta/sütemény elsősorban csokoládés, így viszonylag egyszerű volt a döntés. Epres csokoládé