CIABATTA, AVAGY A KENYÉR DICSÉRETE!

       Szeretem a kenyeret. Az étkezésemnek fontos része volt mindig és most is az. Gyerekkoromban csak egyfajta kenyér létezett a 2 kg-os, a mit vagy megvettünk egészben, vagy egy felet kértünk belőle, esetleg negyedet. Nem volt rossz kenyér, nem volt ráírva miből készül, feltételeztük, hogy lisztből. Nem voltak különleges hozzávalókból készült, magvas és más ízesítőket tartalmazó kenyerek, de adalékanyag sem volt benne. Egyedül rozscipót lehetett még kapni, ami, ha jól sikerült nagyon finom volt, de a rozslisztből  és teljes kiőrlésű, vagy más gabonákból készült kenyerek nehezen sülnek, hiszen sokkal sűrűbb a tészta, a gluténszálak, amelyek a kenyér lukacsos szerkezetéért felelősek nem, vagy alig tudnak kialakulni, így a régi  rozscipó bizony sokszor volt sületlen, ragacsos. Viszont akkoriban nem volt ízfokozó, állományjavító és egyéb mesterséges adalék. A kenyér egy hétig finom, ehető volt. Akkoriban a mérete a 2 kg-s kenyérnek akkora volt, mint most az egykilósé. Ma a fehérkenyér szinte kalácsszerű, puha, nem lehet egy jót harapni belőle, leginkább íztelen és már másnap szinte csak morzsa marad belőle. Nehezen lehet igazán finom jó állagú kenyeret vásárolni, sokszor több utánajárást igényel. Nagyjából 15 éve kezdtem itthon kenyérsütéssel próbálkozni, kenyérsütő gép nélkül, csak úgy a sütőben. Szerintem sokkal finomabb lesz, mint a gépben készült.

    Szeretek kenyeret sütni. Igazából nem nagyon macerás (Ha nagyanyáinkra gondolunk, milyen nehéz munka volt, - kora hajnalban keltek és bizony a kemence befűtése is nagy hozzáértést igényelt, a dagasztás pedig nem kevés fizikai erőt. Mindez nehogy elriasszon, hiszen ők hatalmas mennyiségben sütöttek kenyeret 5-6 db, kb 4-5 kg-s kenyereket, nekünk erre nincs szükségünk.) A kenyérsütés, dagasztás kikapcsol, stresszoldó hatású, és persze ott a robotgép amely már a kézi dagasztást kiválthatja és a kemencét sem kell befűtenünk. Összességében kenyeret sütni jó, a végeredmény pedig...

    Figyeltem Jamie Olivert, és persze más szakácsokat, de főképen Paul Hollywoodot, hogyan sütnek kenyeret, milyen trükköket, titkokat lehet ellesni tőlük. Én leginkább a rusztikus kenyerekre szavazok, bár néha egy-egy finom francia bagett is jó jön. 

Az olasz konyha a kedvenceim közé tartozik, a kenyereiket is nagyon szeretem, egyik kedvencem a Ciabatta. Itthon még soha nem sütöttem, ám néhány napja egy ismerősöm  a facén megosztotta az alábbi receptet, saját készítésű ciabbatája fotóját  is mellékelve. Remekül nézett ki és a recept olyan egyszerű volt, hogy vétek lett volna ki nem próbálni! A végeredmény az alábbi! Egyszerűen fantasztikus!!

Nem tudom Paul Hollywood mit szólna hozzá, de színe, íze, állaga pont olyan, amilyet Olaszországban is ettem. Azt sem tudom, hogy ott az olasz pékek, vagy háziasszonyok hogyan készítik, de ez, hihetetlenül egyszerű! Ilyen kevés munkával ilyen finomat, még nem készítettem! 

Hozzávalók:

2,5 csésze finomliszt

1,5 tk só

fél tk instant lesztő

1,5 csésze víz

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat összekeverjük és a vízzel úgy keverjük el, hogy minden nedves legyen.

Nem kell kidolgozni, nem baj, ha vannak benne kis csomók.

Kelesztőtálban, vagy  egy lazára hagyott nylontasakban tegyük be a hűtőszekrénybe éjszakára.Másnap reggel vegyük ki, hagyjuk, hogy kissé magához térjen. 

A sütőt melegítsük elő

 190 fokra a sütőlemezzel/tepsivel együtt.

A tésztát vizes kézzel formázzuk meg és tegyük a forró sütőlemezre. A sütőben kb. 20 perc alatt aranybarnára sül. 

A fotón látható egy fél adagból készült.

Ha egész adagból készítjük érdemes két ciabattát formázni belőle.

Természetesen lehet cifrázni apróra vágott olívabogyóval, fokhagymával, stb. kinek milyen ötlete van hozzá, de így magában is nagyon finom. Olasz módon olívaolajba mártogatva, valamilyen sajttal, de amúgy magyarosan füstölt szalonnával is megállja  a helyét!