ZIPPZÁR ÉS PARADICSOM

Megjött az ősz, s vele sok-sok kincs. Csodás buja évszak, amikor a táj vörös-arany ruhában pompázik, a piacok bőséggel kínálják a zöldségeket, gyümölcsöket. Az égbolt soha olyan csodásan kék és tiszta, mint szeptember első felének reggelein. A nap pedig pompás arany színt önt a földre. Ezt a pompázó arany színt őrzi az egyik kedvencem, amelyet régen inkább csak csemegeként fogyasztottunk, de mára már több változatban is készítjük. Jó, hogy télire is eltárolható, rost, ásványi anyag és vitaminforrás. Na jó, nem titokzatoskodom tovább, ha még nem találtátok volna ki, a sütőtökről van szó. És bár az utóbbi időben az időjárás a szürke ragadós arcát mutatta, nem tántorított el (Sőt!) a varázslástól. Előkerült a csodás sütőtök, amelyet Marcsi barátnőméktől kaptam, és a mai ebéd főszereplőjévé vált.      A Kijevi csirketekercs köreteként szerepelt elsőként, ahol is kis kockákra vágott burgonyával társítottam és nehogy szégyellje magát, a sütőtököt is hasonló kockákra aprítottam, majd fél m

Ismét egy őszi sütemény. Ez azonban nem tartozik a gyorsan elkészíthetőek közé. Bár, ahogy vesszük. Mindenesetre megéri a fáradtságot, mind látványban, mind pedig ízben. Hozzávalók: Piskótához: 4 tojás 800 g porcukor 600 g liszt 1 csapott ek. cukrozatlan kakaópor 1 ek olaj Krémhez: 250 g margarin 200 g  gesztenyemassza 2 ek. tejszín 1 ek. rum porcukor ízlés szerint Töltelékhez 2 nagyobb birsalma hámozva, kis, kb. 1x1 cm-es kockákra vágva 1,5 dl édes fehérbor (semmiképp ne legyen asszú, túl hangsúlyos az íze) 3,5 dl víz méz ízlés szerint 2-3 szegfűszeg (egész), és egy kb. 3 cm nagyságú fahéj darab frissen facsart citromlé ízlés szerint 1,5 tasak zselatin Tetejére: 100 g étcsokoládé 3 ek. tejszín fél marék dióbél durvára törve        A fehérbort a vízhez öntjük, beletesszük a fűszereket ás hozzáadjuk a birsalmát, majd feltesszük főni. Amikor puhára főtt (de málljon szét) lehúzzuk a tűzről leszűrjük a birsalmát (a fűszereket

        TÖKI POMPOS      A minap a facebookon Hajni barátnőm megosztott egy Töki pompos receptet és hosszan elméláztam a kérdés fölött. Milyen érdekes, hogy (azt nem tudom, hogy minden nemzetnek-e, de) sok népnek vannak hasonló ételei. Nem vagyok sem szakács (divatos megnevezéssel SÉF) sem gasztroblogger, még kevésbé gasztro-történész (merthogy létezik ám ilyen is!), csak egyszerűen szeretek enni és főzni, sok mindent olvasok, és nyitva tartom a szemem.  Itt van tehát a "pizzakérdés". Szinte az egész világon elterjedt az olaszok pizzája, bár sokszor az Olaszországon kívül kapható pizzáknak kevés köze van az echte olaszhoz. Nekünk magyaroknak is meg van a magunk "pizzája" azaz a Töki pompos. De nézzük csak a törökök lahmacun ját,  Lahmacun vagy a francia  quiche -t. Bizonyára találhatnék még hasonló ételeket, ha jobban utána néznék. Quiche       De rizses ételekből is lelhetünk elég szépen a nemzetközi palettán. Az olaszoknak ott a s

     Az "Egy ruha születése" bejegyzésem végén azt ígértem, hogy további trükköket árulok el arról, hogyan nézzünk ki jól, és érezzük magunkat jól a bőrünkben.  Szóval, amikor felveszel egy ruhát, és a tükörbe nézve azt látod, hogy rettenetes, HIDD EL, NEM VELED  VAN BAJ , HANEM A RUHÁVAL!! Az üzletekben egységes, konfekcióméretet lehet kapni, az ember, pedig egyedi, nem konfekció. Erről egy régi szovjet vicc jut eszembe: A nyugati delegációt sétára viszik Moszkvában, ahol egy helyen óriási férfi sor áll egy telefonfülke szerű, ám zárt doboz előtt. A delegáció tagjai érdeklődnek, hogy mi is ez. Ez egy csoda találmány, magyarázzák, borotva automata, ahová a férfiak bemennek és egy doboz szerű készülékbe bedugják a fejüket, amely villámgyorsan megborotválja őket. Jó, jó, mondják de az emberek arca nem egyforma! Mire a válasz:  "Hát kezdetben!" No szóval mi sem vagyunk egyformák és nem is lenne jó, ha azok lennénk. Ámbár úgy tűnik a divat ipar óriási erőfeszítések