ZIPPZÁR ÉS PARADICSOM

      Azt hiszem ez az almás süti a világ legegyszerűbb édessége. Kevés hozzávalóból, alig valami munkával. Hozzávalók: 3 nagy savanykás alma 200 g kristálycukor 3 egész tojás 150 g finomliszt késhegynyi sütőpor fél dl szódavíz Az almákat megmossuk, négy cikkbe vágjuk és héjastól vékonyra felszeleteljük. Egy nagy tálba ütjük a tojásokat, hozzászórjuk a cukrot habverővel jól kihabosítjuk, hozzáadjuk a lisztet, sütőport, szódavizet és elkeverjük. Hozzákeverjük az almaszeleteket. Egy kb 22 cm átmérőjű tortaformába egy nagy megvajazott sütőpapírt teszünk és ebbe öntjük az almás masszát. 170 fokra előmelegített sütőben kb. 1 óra alatt sül meg. (Tűpróba!) A sütési idő a tortaforma méretétől és a sütő sajátosságaitól is függ!   

       Szeretem a jó bort, születésemtől fogva valamilyen kapcsolatom hozzá, hiszen apa nagyapám és édesapám is kádárok voltak, volt szőlőnk és pincénk is, szóval nem véletlen a kötődés. Nagyapám készített a biciklijére egy kis fanyerget, amelyet zöldre festett és felszerelte, szinte minden nap de legalább is hetente többször levitt a Tihaméren lévő pincébe. Szerettem a pince, hordók és a bor illatát már gyermekként is. Otthon az udvaron dongakaszlik között és bennük, meg a tetejükön játszottam (édesanyám nagy rémületére, hiszen némelyik 3 méter magas is volt) . Fűrészporból sütiket sütöttem, hordókban pancsoltam. Gyakran játszottam, bujkáltam szőlőtőkék között és alig vártam, hogy érjen a szőlő és egyenesen a tőkékről csemegézhessek, még akkor is, ha csak borszőlőt termesztettek. Szerettem a szüretek nyüzsgését, ott sertepertéltem a pincében is, hogy a darálót kicsit tekerhessem és kapjak1-2 kis pohárka mustot, némi szőlőtörmelékkel, a betonkádból, ahogy ledaráltuk a szőlőt. Nagyapámt