PIZZA MINDEN MENNYISÉGBEN ÉS MINDEN NEMZETISÉGBEN

       

TÖKI POMPOS

     A minap a facebookon Hajni barátnőm megosztott egy Töki pompos receptet és hosszan elméláztam a kérdés fölött. Milyen érdekes, hogy (azt nem tudom, hogy minden nemzetnek-e, de) sok népnek vannak hasonló ételei. Nem vagyok sem szakács (divatos megnevezéssel SÉF) sem gasztroblogger, még kevésbé gasztro-történész (merthogy létezik ám ilyen is!), csak egyszerűen szeretek enni és főzni, sok mindent olvasok, és nyitva tartom a szemem.  Itt van tehát a "pizzakérdés". Szinte az egész világon elterjedt az olaszok pizzája, bár sokszor az Olaszországon kívül kapható pizzáknak kevés köze van az echte olaszhoz. Nekünk magyaroknak is meg van a magunk "pizzája" azaz a Töki pompos. De nézzük csak a törökök lahmacunját, 

Lahmacun

vagy a francia quiche-t. Bizonyára találhatnék még hasonló ételeket, ha jobban utána néznék.

Quiche

      De rizses ételekből is lelhetünk elég szépen a nemzetközi palettán. Az olaszoknak ott a számtalan változatban készíthető Rizottó, a spanyol Paella, a Szerb rizseshús, a török Piláf, stb. Nekünk pedig a Ludaskása, amit jó esetben Márton-nap körül készítenek.

  Ám itthon Magyarországon is számtalan pizzériát találhatunk, de "Töki-pomposdát" nem. Persze "Quischedát" sem, bár Lahmacun étterem van. Ugyanez áll a rizses ételekre is, mert rizottót már jobb éttermekben bármikor kérhetsz, de egy jó ludaskása alig fordul elő. Vajon miért nem szeretjük a saját ételeinket, vagy szeretjük kevésbé, mint a külföldieket. Én a magam részéről oda vagyok egy jó, igazi ludaskásáért. Ami libaszárnyból, nyakból, aprólékból főtt libalevessel kezdődik, ezután a levesből kiszedjük a húst, a rizst mosás  után kevés zsiradékon üvegesre piritjuk, majd felöntjük húslevessel és ha félig megfőtt zöldborsót adunk hozzá és amikor készre főtt, beletesszük az apróra vágott levesben főtt zöldséget is, valamint a libahúst. Egy pohár félszáraz fehér borral csodás ebéd. Neki is fogok buzdulni még Márton-nap előtt. 

      Azonban! Nem álltak meg ezen a ponton a gondolataim, még a finom ételek hatására sem, sőt! Rájöttem, hogy ez nem csak az ételekre igaz. Ugyanis! Egyre inkább megismerkedünk külföldről jövő szokásokkal, elméletekkel, eszmékkel, stb. a sajátunkat pedig "jobb" esetben csak háttérbe szorítjuk, sokszor azonban igyekszünk ki is törölni. Félre értés ne essék, szeretem a pizzát, és érdekes lehet megismerkedni más, számunkra idegenből jövő, újszerű ételekkel, dolgokkal. Miért kell mégis ez jobban, mint az ami a miénk? Miért ülünk fel pusztán az újdonság varázsának anélkül, hogy a dolgok mélyére néznék, végiggondolnánk és megnéznénk tényleg jó-e ez nekünk, és érdemes lecserélni a sajátunkat?  Miért akarjuk elvágni, sőt kitépni a gyökereinket? A hagyományok nélküli ember már nem fog/tud ragaszkodni családhoz, nemzethez, értékrendhez és olyanná válik a sok külső hatás következtében mint a széltől hajtott száraz kóró.  
Nem fogok leszokni a pizzáról, időnként továbbra is előfordul majd az étrendemben, viszont gondolkodó emberként továbbra is megvizsgálom majd mit érdemes máshonnan átvenni (soha nem fogok skorpiót, kukacot és egyéb rusnyaságot enni, csak azért mert van ahol megeszik) ételben, szokásban, vagy eszmében.