ADVENT, AVAGY SEGÍTSÉG, LOPJÁK TŐLÜNK AZ IDŐT!

    Advent a keresztények számára Krisztus születésének ünnepére való készület, a várakozás ideje.  Most nem mennék bele a kettős várakozás taglalásába, inkább csak erről a két kifejezésről osztanék meg néhány gondolatot.

     Mi is a várakozás? Vágyni valamire és remélni, hogy eljön, megérkezik, elkészül, bekövetkezik, s egyben talán örvendezve készülni rá. Elképzelni milyen is lesz a valóságban, mintegy kicsit elővételezve azt. Várni egy gyermek születését, a tavasz megérkezését, vagy a hóesést!  A szerelmet, az első csókot, a nászéjszakát. A nyarat az első gyümölcsökkel, hogy a frissen szedett pirosló epret levehessük a száráról, gyönyörködve színében, formájában, beszívjuk illatát. s végül amikor beleharapunk a szánkat betöltse a jellegzetes édes-savanykás íz, érezzük az apró magvakat nyelvünkön, s közben az eper illata orrunkat is elárassza. Háziasszonyként elképzelhetjük, milyen finomságokat készítünk majd az eperből, tervezgetünk. S közben fel is készültünk az eperszezonra. A várakozás növeli a vágyakozást! Az unokák és nagyszülők találkozása, a szerelmesek házasságkötése, a gyermek születése, de csak a farsangi fánk ízlelése, amely régebben csak ebben az időben készült! Megannyi várakozás az életben, mert mindennek megvolt a maga ideje! 

De mi is az idő? Szt. Ágoston szerint: "Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom."  Azt gondolom a változás. Hiszen ebből tudjuk, hogy az idő halad, mert minden változik. (Istennél ezért nincs idő, hiszen Ő állandó, változatlan, azaz idő fölött áll.) Van valami, amely majd nem lesz, és várunk valamit, amely még nincs, de elérkezik.  De van-e még igazi várakozás? A mai ember számára már alig létezik! Ami negatív dologra vonatkozó "várakozás" pl. öregség, halál, megpróbálja kitörölni, tudomást nem venni róla, ami pedig jó, azt azonnal akarja. A MOST világában élünk. Instant kávé és tea,  amely azonnal elkészül, nonstop áruházak ahol éjjel-nappal lehet vásárolni, hiper-szupermarketek amelyekben télen is van fagylalt-jégkrém, dinnye, vagy szőlő, korlátlan utazási lehetőségek, hogy a hideg elől meleg vidékre utazzak, vay fordítva, valamint világháló, amelyen keresztül azonnal odaérhet üzenetem a világ másik végére és nem kell a posta érkezését várni. De már letűnt az újságok ideje is és nem kell a nyomdát/kézbesítőt várni, hiszen az interneten, televízión keresztül azonnal értesülhetünk a legfrissebb hírekről. Mindent azonnal akarunk! Ezzel azonban elveszítünk valami nagyon fontosat, a VÁGYAKOZÁST!  A  vágyakozást, amely által értékesebbé válik az, amire vágyunk, amit szeretnénk, s amely lehetővé teszi, hogy igazán értékeljük is! MOST akarom!  Ám ha megkaptam azonnal, már nem is érdekes sokáig, hamar kidobásra kerül,hiszen nem kellett várnom rá, talán megszenvednem, dolgoznom érte!

         Sajnos a mai világ, a kereskedelem egyre inkább kiszolgálja ezt! Augusztus közepén a boltok kirakatában már vastag őszi holmik kínálkoznak, szeptemberben már mécseseket és Mindenszetekre való kellékeket kaphatunk, ám november elsejétől már csokimikulást és szaloncukrot kínálnak. Nemcsak a várakozást teszik ezzel lehetetlenné, de kiölik az ünnepek lényegét is, hiszen amikorra elérkezik karácsony, már a gyermekek, felnőttek szinte beleunnak és alig várják, hogy véget érjen.

           Az idő telik! S az idő múlásával így értékes dolgokat, perceket, örömöket hagyunk elszaladni, megsemmisülni!

      Tanuljunk meg újra várakozni és vágyakozni! Legyen ez az advent ennek kezdete!  Kezdjünk "rendet tenni" az időben! Elsősorban magunk idejében, felállítani a prioritásokat és azt tartani meg, ami igazán fontos. Hogy mindennek meg legyen a maga ideje! Csak így leszünk képesek megtanulni újra vágyakozni és várakozni, s ezáltal értékelni azt amink van, s hálásak lenni mindazért egymásnak, de elsősorban a teremtő és gondviselő Istennek, aki az idő fölött áll, mégis nekünk adta az időt, és időt adott nekünk! Időt, hogy megtanuljuk értékelni szeretteinket, javainkat, életünket és megváltásunkat. Hogy visszakaphassuk az örömöt, mert Isten örömre és boldogságra teremtette az embert!

         Legyen ebben példaképünk a Boldogságos Szűz, aki Izrael népével várta/vágyta a Megváltó érkezését,s amikor megtudta ő lesz édesanyja nem aggodalmaskodott, vagy esett kétségbe, még akkor sem, amikor már egyértelmű volt, hogy nem csak nem méltó, de nem is szokványos körülmények között hozza világra Gyermekét. Örömmel készült, bízott Istenben és az egyszerű istállót, szalmát is értékelte, amely az Isteni Gyermek első lakhelye volt. 

Legyünk hálásak Istennek ezért az érkező adventért, hogy adott nekünk időt, lehetőséget, hogy újra tanuljunk várakozni, vágyakozni és örvendezni, hogy ismét meglegyen mindennek az ideje!