VASÁRNAP MARADÉKBÓL, AVAGY A TANYASI CSIRKEMÁJ SZÜLETÉSE

   Sajnos pazarló világban élünk, minden termék, ruha, iparcikk szinte már egyszerhasználatossá válik, a csomagolóanyagok elárasztják a szeméttelepeket és életünket, mert szinte mindent nylonzacskóba csomagolnak. Az élelmiszerek kidobása pláne baj. Túl sokat és sokszor átgondolatlanul vásárolunk, gyakran bedőlve a "kettőt fizet hármat kap" akcióknak. Mégis, minden átgondoltság ellenére, nincs az a kamra, hűtő, amelyben néhanapján nem marad valamely főznivaló, amelyet mihamarabb föl kell használni, mert kissé megfeledkeztünk róla, vagy át kellett tervezni a menüt és ott árválkodik.  Engem úgy neveltek, hogy ételt, és alapanyagot nem dobunk ki, ezért időről időre kerül valami olyan kreatív étel az asztalra, amelyet valamilyen maradékból állítok elő, vagy gondolok újra. Ez a vasárnap is ilyen volt.

  Előző vasárnapra vettem egy kisebb karfiolt, amelyet köretnek szántam, de máshogy alakult a vasárnap és szegény kis karfiol ott szomorkodott továbbra is a hűtő aljában. Muszáj  volt valamit kezdeni vele, ha nem akartam az enyészetre hagyni, így lett karfiolkrém leves, amely nálam a következő: A karfiolt zöld leveleitől megtisztítom, megmosom és rózsáira szedve egy fazékban fölteszem főni annyi vízzel, amely épphogy ellepi. Amikor forrni kezd megsózom. Mielőtt teljesen puha lenne kiszedek annyi karfiolrózsácskát, amelyet majd egészben teszek vissza a levesbe, a többit tovább főzöm, ízlés szerinti petrezselyemzölddel, amelyet egészben teszek bele, mert így a végén könnyebb lesz kidobni. Valamennyi zöldet összeaprítok és félreteszem a tálaláshoz. Ha túl soknak találom a vizet még mindig a zöldségen, le is öntök belőle, majd kevés tejet adok hozzá. Miután kidobtam a petrezselymet elő a botmixerrel és teljesen összeturmixolom, majd vissza a tűzhelyre, kevés fehérborssal ízesítem, valamint elkeverek benne 2-3 ek natur joghurtot, hogy egy kis savasságot kapjon és fölforralom az egészet. Végül visszakerülnek bele a félretett karfiolrózsák. 

     

      Második fogás a fagyasztóból előkerült egy hete kornyadozó 3 csirkemáj, némi baconszalonna, adta az alapot. Új elem  az 5 db nagyobb csiperkegomba volt egy kisebb fej vöröshagyma társaságában és a füstölt íz kedvéért néhány szelet szalonna.

A csíkokra vágott szalonnát egy teflonserpenyőben kevés olaj segítségével kiolvasztottam, félúton a szintén csíkokra vágott baconszalonnát is mellé dobtam, hagy barátkozzanak össze. Amikor kipirultak kellőképpen a melegtől egy tálba szedtem, az olajat hátrahagyva (a szalonnából kivettem keveset a karfiolleves tetejére). A forró zsiradékba került ezután a vékony szeletekre vágott gomba és őket is hagytam, hogy szép barnás-pirosra süljenek, mert így jobban kiadja az ízét. Amikor készen lettek a szalonnához kerültek, további ismerkedés céljából. Ekkor következett az először félbe, majd vékony szeletekre vágott vöröshagyma. Hogy a kevés zsiradékon ne égjen meg az első pironkodás után a hűtőben talált másfél ujjnyi száraz fehérbor is ide vándorolt, abból a nem titkolt célból is, hogy a már lesült pörkanyagokat kiválóan föloldja, és persze a hagyma is megpuhult tőle. Ez epebajosoknak  sokat segíthet, mert a sült-főtt hagyma könnyebben emészthető (pörköltalapnál is alkalmazható). Amikor a hagyma is elkészült a már várakozó állásponton lévő többiekhez társult, és következett a szintén csíkokra szelt csirkemáj még némi plusz olaj hozzáadásával, hogy piros-omlósra süljenek a szeletek. Végül minden visszakerült a serpenyőbe a ragut kissé megborsoztam, majd kevés Worcester szósszal löttyintettem meg az utolsó kavarintás előtt. Köretnek steak burgonya és kovászos uborka került a tányérra. A kreációt Tanyasi csirkemájnak neveztem el.

   Az ebéd megkoronázásaként desszertnek málnás pite készült. A múltkori  epres pitéből megmaradt tésztagombóc került ki ehhez a fagyasztóból, a tavalyról ott kuporgó málnával, a kamrában várakozó kevés maradék mandulaforgáccsal, amit a tetejére szórtam sütés előtt. Tálaláskor egy-egy gombóc kókuszfagylalt  és néhány kis mentalevél díszítette.Nyugi, a mentalevél nem volt maradék!

Így kerekedett csodás, gyors vasárnapi ebéd a a már majdnem elfelejtett alapanyagokból.