EGY PONCSÓ ÉLETÚTJA

    

     Valamiért vonzódom a poncsókhoz, ezért sokszor nem tudok ellenállni, ha egy jobb, érdekesebb darabot találok a turkálóban. Egy idő után azonban túltengés lesz és/vagy megunom és valamit kezdeni kell velük. Vagy elajándékozom, vagy... Nos ez utóbbi történt most. Egy hatalmas kék kötött poncsóra sikerült szert tennem vagy 6-7 évvel ezelőtt a turiban. Meg is várt, mivel nehéz volt hétfőn nem érte meg elhozni, mert súlyos egyénisége miatt gazdaságtalan lett volna, ámde szombatra elfogadható árkategóriába került, így velem jött. Amikor egy egész éven keresztül nem használtam úgy éreztem valamit tenni kell vele, ámde rengeteg fonál volt benne (ami egyébként nagyon drága) ezért a lefejtés mellett döntöttem. Még nem tudtam mi lesz a további sorsa, de a lebontás is izgalmas volt, mire a végére értem. Azaz nem is a végére, mert állógallérját meghagytam eredeti állapotában, csak eldolgoztam, hogy majd lesz valami.

     Először kötött ruhában gondolkodtam, de rájöttem, hogy túlságosan nehéz lenne, így először egy rövid mellény született, amelyet már előző télen hordtam is, amikor arra jutottam, hogy egy szoknyát is kötök, a gallér pedig marad külön. A szoknya kötése egy egész telembe került, de végre elkészült teljesen. Így viselhető együtt, egymással, vagy más darabokkal is kombinálva.