ISTEN ÉS A LAKÁSFELÚJÍTÁS
Plusz adalék, hogy gyermekkoromtól mindig biztonságra törekedtem, be akartam magam biztosítani minden szinten, tervekkel, hozzávalókkal, stb. Így amikor végre elszántam magam rendkívül óvatos voltam a tervezéssel, igyekeztem a keret alatt jóval tervezni, csak azt, ami legfontosabbnak látszott és úgy tűnt bőven a kereten belül maradhatok. Megvoltak az emberek akik a szakmunkákat végzik majd és lassan körvonalazódott időpont, tervezések, stb. Bármilyen nehezen szántam el magam valójában örültem is, nem csak a végeredményt szem előtt tartva, hanem mert már egy jó ideje rendkívül nehéz időszakot éltem minden téren, nem túlzok, ha azt mondom életem egyik legsötétebb, legkilátástalanabb időszaka volt már az utóbbi két év, amelyet igazából csak barátaim kitartó imádsága segített túlélni. A tervezés, az új cél kimozdítani látszott mindebből. Januárban megvettük a kazánt, ezzel már visszafordíthatalanul elkezdődött a megvalósulás.
Eredetileg csak fűtéskorszerűsítés lett volna, de a lakás adottságai miatt muszáj volt a szobaablakot cserélni hozzá. (Később kiderült, hogy a konyhaablakot is kell Az egyszerűség kedvéért nálam a szoba és konyha közel 4 méteres fala végig ablak, kétoldalt földig ér, szóval sok!!) Úgy terveztük, hogy fűtés, szobaablak, javítás-festés 2 hét alatt meglesz.
Itt mindenképpen szeretnék megemlékezni fölső szomszédomról Fülöp Andrásról aki nélkül bele sem kezdtem volna ebbe az egészbe. Ő segített tanácsaival, noszogatásával, szakember listájával és még rengeteg aprósággal is, sőt a javításokat, festést is Ő végezte volna. Sajnos azonban a felújítás kezdete előtt néhány héttel váratlanul meghalt. Isten adjon Neki örök nyugodalmat! Én a tutira előkészített, elgondolt biztosra menő terveimmel ott álltam, új időpontokkal, újonnan felmerülő problémákkal (konyhaablakcsere) szakemberhiány... Magam csodálkoztam legjobban, hogy nem kezdtem el pánikolni. Nem tudtam hogy lesz mindez, hiszen az már világos volt, hogy semmi nem akkor, amikor terveztük, nem úgy, és hát nagyon nem annyi. Nyilván ez a magam bebiztosítása is bizalomhiányomból fakadt.
Sokat kértem Istent erősítse meg bizalmam, mert valahogy úgy voltam, hogy igen, persze, hogy bízom Istenben, de azért biztosítsam be magam minden téren, mert csak az a "biztos" ha majd én... Úgy van ez, hogy amikor kérjük Isten adjon pl. türelmet arra vágyunk, hogy egy reggel úgy ébredünk, hogy az éjjel belénk öntötte, ehelyett olyan helyzeteket, embereket ad, amelyek által fejleszthetjük magunkban a türelem erényét. Így voltam én a bizalommal is. Most azután rendesen kimozdított a komfort zónámból minden szinten. Nem volt választásom, mindenre várnom kellett, ráadásul mindezt a rendetlenség közepén hiszen egész felújítás alatt a lakásban éltem. Áprilisban kezdtük a szobaablak cseréjével az utolsó fázis a terasz és könyvespolcok felszerelése szeptember közepén. És persze nem tudtam, hogy a büdzsém elbírja-e. Közben porban aludtam, hiszen folyamatosan fúrtak, szereltek, de ha nem, akkor sem tudtam két szerelés között rendesen takarítani, a szobában lévő zsákok és dobozok miatt.
Nem találtam semmit a konyhában sem, Isten pedig folyamatosan intézte a dolgaimat küldött jó embereket, segítséget és folyamatosan csiszolt-csiszolt. Nem tehettem mást, "rákényszerített", hogy bízzam Benne! Egyetlen dolgot kért cserébe, hogy engedjem ki kezemből az irányítást, és adjam át Neki! A legapróbb dolgokat is elintézte, hogy találjak olyan sarokkanapét amely elfér a lakásban és még ki is tudom fizetni, hogy ne kelljen rá várni 9 hetet, hanem azonnal leszállítják, hogy ne essen az eső amikor nagyon nem kellett, hogy essen és végtelenségig sorolhatnám. Előregyártott kliséimet, elvárásaimat, félelmeimet szépen lassan bontogatta a bizalomért cserébe. Annyi ajándékkal halmozott el ez alatt a hosszú időszak alatt és azóta is, hogy folyamatosan a hála és csodálkozás tölt el.
Már régóta vágytam a változásra, csak valahogy nem találtam rá az útra. Mintha össze-vissza szaladoztam volna a különféle utakra, s onnan visszatérve a szinte kétségbeesett önmagamhoz. Mert nem sajátmagamhoz kell visszatérni hanem Istenhez! És az utat sem kell keresni, hiszen „Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus." (Jn 14,6) Azóta is ad új kihívásokat, lehetőségeket. Valamikor vagy huszon évvel ezelőtt hallottam egy lelkipásztortól, hogy az élet Istennel egy kaland. Ezt igazából mostanáig nem értettem. De igen tényleg az, egy csodálatos kaland, amelyben nyugodtan Rábízhatod magad, akkor is ha nem tudod, hogy mi fog következni. És új életem lett!
Mert Isten, az én Istenem: Csodálatos Isten, Erős Isten, Hatalmas Isten, Biztonságot adó Isten, Kedves Isten, Türelmes Isten, Gyógyító Isten, Jóságos Isten, Titokzatos Isten, Meglepetések Istene, Együttérző Isten, Szépség Istene, Bizalom Istene, Harmónia és békesség Istene, Vigasztalás Istene, Újdonság Istene, Isten, akivel küzdünk, Szelíd Isten, Isten, aki kockáztat, Oly sokáig elkerült Isten, Megbocsátó Isten, Megváltás Istene, Isten, aki az Élet.
KÖSZÖNÖM !
Megjegyzések
Megjegyzés küldése