LUSTA ASSZONY KÖRTELEKVÁRJA

    Az úgy kezdődött, hogy a kolléganőmtől kaptam több kg körtét. A folytatásban még sok munka, vendégség és térdszalag gyulladás is szerepel. A körte viszont nem. A körte csak állt, vagy feküdt a konyhakövön egy nagy tálban és várta-várta, hogy történjen valami. De nem bírt történni, azon kívül, hogy eszegettem belőle. Tegnap végre eljutottam odáig. Mármint a körtéig. Eredetileg körtebefőtt lett volna (ami még most sincs kizárva teljesen), viszont az hosszabb macera, ráadásul találtam egy újságban körtelekvár receptet, ami megtetszett. Nem tűnt túl bonyolultnak, ezért a körtéket átválogattam, hogy a puhábbal törődjek, a kemények még a hűtőben várják sorsukat, mert most már befértek.

Tehát a recept imígyen kezdődött: A körtéket megmossuk, meghámozzuk, kimagozzuk, majd kisebb kockákra vágjuk. Én neki is buzdultam a dolognak. Buzgalmam azonban csak az első körte meghámozásáig tartott, mert hogy mikorra fogok én ezzel végezni?? Mi a csudának kell meghámozni a körtét a lekvárhoz? Elvégre a ribizlit sem hámozom, az eperről és málnáról nem is beszélve! Na jó bevallom, hogy a sárga és őszibarackot sem, és ennek nem csak a lustaság az oka, hanem így intenzívebb lesz az íze és a színe. Tudom-tudom, a körtének vastagabb a héja! Igen, ezért főztem kicsit tovább, és vágtam apróbbra a kockákat. Szóval a recept szerint a felkockázott 2 kg körtehúsra facsarjuk egy citrom levét (sajnos citrom nem volt otthon, csak egy kissé megreszelt lime), szórjunk rá 3/2 Koronás befőző kristálycukrot. Jó, hogy nem 3/3-as, itt már elvesztettem a fonalat, meg hát nem is tartok otthon ilyen cukrot. Jó lesz erre a rendes cukor is, zselé fix pedig van itthon. No aszongya, vágjunk félbe egy vaníliarudat, kaparjuk ki a magvait, és adjuk a körtéhez, - amennyiben az is lenne itthon -, de sebaj, mert vaníliás cukor sincs ugyan, de vaníliakivonat van tegyünk bele azt. Hagyjuk állni egy óra hosszat. No ez menni fog, gondoltam és ez tényleg jól is sikerült! Ezután föltettem főni a már levet eresztett körtét  és amikor kicsit már forrongott magában, egy krumplinyomóval megmasszíroztam. Úgy tűnt jól esik neki, mert még több levet engedett, így hagytam kb 8 percig lassan forrni időnként megkavartam. Ekkor szórtam hozzá a Zselé fixet és még úgy 4 vagy 5 percig főztem. A nagy üveges natúr körtelekvár maradt, a kék tetejűbe, - nem tudtam ellenállni egy kis varázslatnak -, egy kis rozmaring ágat tettem ez jól passzol a körtéhez, a kis üvegbe pedig levendulavirágokat morzsoltam. Csodás lett mind! Mivel még van körte további lekvárok és talán egyebek is fognak készülni. Egyébként szerintem a lime íze jobban passzol a körtéhez, mint a citromé.

A körtelekvár nem csak kalácsra jó reggeli gyanánt, de pecsenyékhez is remek kiegészítő lehet, főként a rozmaringos változat.