MERT MEGÉRDEMLEM! Kényeztető vasárnapi ebéd, minden apropó nélkül.

   Eredetileg úgy terveztem... nem ez így nem jó, mert eredetileg teljesen másképp terveztem, ez már a sokadik újratervezés lenne -, hogy amikor befejeződik a lakásfelújítás megünneplem. Jelentem, a lakásfelújítás teljesen még most sem fejeződött be, mivel a teraszon még szombaton délután is volt kőművesmunka (és még lesz is), és a könyveim legnagyobb része pedig még mindig dobozokban, mert nem sikerült felszerelni a könyvespolcot. Ha azt mondom, hogy április óta (amikor elkezdtük) már nagyon tele van a hócipőm, nem igazán járok közel a valósághoz. Szóval a mai ebéd nem a befejezés megünneplésének része. Ez persze nem azt jelenti, hogyha elkészült nem lesz ünneplés!! Sőt! Holnap egy havi szabadság után megyek először dolgozni. Ez sem ok az ünneplésre, mondhatni: antiünneplés (még jó, hogy kisbetűvel írtam, különben valamely Antal nevű személy megünneplésére engedne következtetni). 

   Igazából úgy kezdődött, hogy nagyon meleg volt. Hőségben inkább valami hideg levesre vágytam, s mivel volt itthon zeller, adódott a hideg zellerkrém leves. A többi, pedig amit találtam a fagyasztóban. Persze, tudom egy üres fagyasztóból próbáltam volna meg főzni, de volt már amikor mindössze két-három hozzávaló volt az egész lakásban abból is sikerült finomat. Most azonban két kacsacomb várta korábban elhatározott jó sorsát, valamely ünnep, vagy baráti vacsora bekövetkeztét, de kénytelen volt beérni katolikus naptár szerinti 19. évközi vasárnappal. Azt ugyan nem tudom, hogy a kacsa, melyhez eredetileg a combok tartoztak (az sem biztos, hogy egy kacsához) milyen viszonyban volt a katolikus egyházzal, más lehetősége nem lévén eme vasárnapon kénytelen volt a tányéromon végezni. Az a pár szem áfonya is tavalyról árválkodott a fagyasztóban, így ideje volt, hogy átadják a helyüket ott valami arra érdemesebbnek, valamint a kb. két héttel ezelőtti már nem tudom milyen sütiből kimaradt 4 tojásfehérjének is.

Így született az ünnepi vasárnapi menü:

Hideg zellerkrém leves füstöltsajtos krutonnal

Zsírjában sült kacsacomb hercegnőburgonyával és vörösboros áfonyával

Francia csokoládéhab /szerűség

A zellerkrém leves receptjét lásd a blog elején, most azért nem kéksajtos krutonnal, mert csak némi füstöltsajt volt itthon. A leves már szombaton délelőtt elkészült, hogy legyen ideje lehűlni. Ja és persze, hogy ne vasárnap kelljen vacakolni vele. 

A két kacsacombot megmostam,megtörölgettem besóztam és alaposan megszurkáltam, hogy a bőre alól a zsír tisztességesen kisülhessen, majd kevés kacszsírt hevítettem egy öntöttvas lábosban és mindkét oldalukat pirosra sütöttem. Kevés vizet öntöttem alá, majd lefedve betoltam az előmelegített sütőbe. Egy óra  alatt omlós porhanyósra sült.

Az áfonyát egy kis lábosba öntöttem, megszórtam kevés cukorral, felöntöttem némi vörösborral és tűzre tettem. Közben villával a szemeket kissé megnyomkodtam. Amint felforrt, már le is csavartam alatta a gázt és félretettem.

A hercegnőburgonyához a krumplikat meghámoztam, megmostam és kevés vízben föltettem főni, forráskor megsóztam és puhára főztem. Leszűrés után krumplinyomóval összetörtem kevés kacsazsírral, tejjel és reszelt szerecsendióval kikevertem, majd egy kissé megolajozott sütőpapírra kanál és villa segítségével rózsákat halmoztam és betoltam a forró sütőbe 20 percre megsülni.

A Francia csokoládéhab/szerűséghez 100 g étcsokoládét felolvasztottam gőz fölött és kb 100 ml tejszínnel elkevertem, ehhez jött még 1 evőkanál forróvízben feloldott 1 ek. neszkávé. Amíg langyosra hűlt  a négy tojásfehérjét habbá vertem egy csipet sóval és 3 evőkanál kristálycukorral, majd a csokoládéhoz forgattam és poharakba töltöttem. Díszítés néhány szem (fagyasztott) málna és friss mentalevél. A csokihabnak legalább 3-4 órát állnia kell a hűtőben, hogy kissé összetömörödjön, nálam egy egész éjszakája volt erre.

Méltó koronája volt ennek a könnyen és gyorsan elkészíthető pompás vasárnapi ebédnek!