A RÓZSA
A rózsabokor a kert végében állt. Sok más rózsa is volt körülötte, meg tulipánok, gyöngyvirágok, nárciszok és rengeteg más virág. Mind gyönyörűen pompázott virágzása idejében. A többi rózsa is szebbnél szebb színekben bontogatta virágait és árasztotta illatát. Ez a rózsabokor is mindig szép hosszúkás fehér bimbókat hozott, azonban soha nem virágzott ki. A fehér bimbók többnyire megbarnultak, összeszáradtak és lehulltak anélkül, hogy kinyílhattak volna.A többi rózsa folyton pusmogott róla:
- Nézzétek milyen fenn hordja az orrát, milyen magasra
nyújtózik, mintha lenne valaki!
- Milyen zárkózott, még a napsugarakat is mind
visszautasítja, azért is maradt ilyen fehér! mondta a másik.
- Úgy-úgy! mondta a harmadik -, semmi nem elég jó neki. Illata sincs, de bezzeg óriási töviseket növeszt!
Egyikük sem tudta, hogy zárkózottságának oka a folyamatos bántás, sértegetés.
A kertész, aki gondozta a kertet a többi rózsát mind szeretettel ápolta. Persze a sarokban lévő fehér rózsa is kapott a permetből, az ő földjének szélére is került a tápanyagból, de minden nap hallgatta a kertész zsörtölődéseit.
- Csak csúfságára vagy az egész kertnek, kivirágozni sem tudsz, illatod sincs. Jobb lenne, ha kivágnálak,csak ezért hagylak meg mert a nagyapám ültetett!
A rózsatő azonban mindezek ellenére nekiveselkedett újra és újra bimbókat hozott. Kivirágozni azonban soha nem sikerült neki. Egyik nap új kertész került a házhoz. Végigjárta a kertet, megnézte a virágokat, mígnem eljutott a sarokban álló rózsatőhöz. A többi rózsa már gyönyörűen bontogatta bimbóit, virágait, azonban a fehér rózsa csak állt ott szomorúan és hullottak róla az elszáradt rozsdás szélű bimbók.
- Ó te szegény! szólt a kertész Mi történt veled? Úgy látom nem sok gondoskodást kaptál!
Fogta az ásóját és óvatosan körül ásta a bokor tövét, megöntözte tápoldattal, olyannal, amely pont az ilyen rózsák számára készült. Leszedte róla az élősködőket és szeretettel így szólt:
- Tudom, hogy csodás leszel! Amíg itt vagyok mindig figyelni fogok rád! Így is tett, minden nap megnézte, locsolgatta és időnként szeretettel simította meg leveleit.
A fehér rózsa pedig hamarosan szép nagy nyúlánk bimbókat kezdett növeszteni, amelyek szélein rózsaszínűen csillant meg a napfény.
- Nézzétek milyen fenn hordja az orrát, milyen magasra
nyújtózik, mintha lenne valaki!
- Milyen zárkózott, még a napsugarakat is mind
visszautasítja, azért is maradt ilyen fehér! mondta a másik.
- Úgy-úgy! mondta a harmadik -, semmi nem elég jó neki. Illata sincs, de bezzeg óriási töviseket növeszt!
Egyikük sem tudta, hogy zárkózottságának oka a folyamatos bántás, sértegetés.
A kertész, aki gondozta a kertet a többi rózsát mind szeretettel ápolta. Persze a sarokban lévő fehér rózsa is kapott a permetből, az ő földjének szélére is került a tápanyagból, de minden nap hallgatta a kertész zsörtölődéseit.
- Csak csúfságára vagy az egész kertnek, kivirágozni sem tudsz, illatod sincs. Jobb lenne, ha kivágnálak,csak ezért hagylak meg mert a nagyapám ültetett!
A rózsatő azonban mindezek ellenére nekiveselkedett újra és újra bimbókat hozott. Kivirágozni azonban soha nem sikerült neki. Egyik nap új kertész került a házhoz. Végigjárta a kertet, megnézte a virágokat, mígnem eljutott a sarokban álló rózsatőhöz. A többi rózsa már gyönyörűen bontogatta bimbóit, virágait, azonban a fehér rózsa csak állt ott szomorúan és hullottak róla az elszáradt rozsdás szélű bimbók.
- Ó te szegény! szólt a kertész Mi történt veled? Úgy látom nem sok gondoskodást kaptál!
Fogta az ásóját és óvatosan körül ásta a bokor tövét, megöntözte tápoldattal, olyannal, amely pont az ilyen rózsák számára készült. Leszedte róla az élősködőket és szeretettel így szólt:
- Tudom, hogy csodás leszel! Amíg itt vagyok mindig figyelni fogok rád! Így is tett, minden nap megnézte, locsolgatta és időnként szeretettel simította meg leveleit.
A fehér rózsa pedig hamarosan szép nagy nyúlánk bimbókat kezdett növeszteni, amelyek szélein rózsaszínűen csillant meg a napfény.
Amikor pedig a szirmok elkezdtek kinyílni gyönyörű aranyszínűre változott a szirmok töve, és csodás édes illatot árasztott. Az egész kertben nem volt hozzá hasonló különleges rózsa.
...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése