CHALANGE DAY avagy NO PARA KARÁCSONY ELŐTT

       Gyermekkoromban nem volt szokás karácsonyra tortát sütni. Azonban az azóta eltelt időben nagyon sok minden változott, többek között a gasztronómiában is. Ma már nincs karácsony torta nélkül. Nálam sem. De persze kellenek az aprósütemények (mézeskalács és társai), valamilyen sós, torta, és az elmaradhatatlan bejgli. A karácsonyi torta mindig valami más kell, legyen, mint amit máskor sütünk. Számomra az is fontos, hogy karácsony előtt ne őrüljek meg.

 Legyen idő  barátokkal találkozni, forraltborozni, vagy csak bekuckózni  egy jó könyv és egy csésze különleges tea társaságában. Szóval sem a karácsony, sem az advent nem a rohanásról, kapkodásról szól. Mindig előre megtervezem a karácsonyi menüt és azt is, hogy mit mikor készítek el, illetve elő. Hála a fagyasztónak, ma már sok mindent el lehet készíteni előre, mint például a halételt, töltött káposztát, amelyek kiválóan elvannak a fagyasztóban, de az aprósütemények is előre gyárthatók kevés időt vesznek igénybe, hiszen a linzertésztákat pihentetni kell hideg helyen, ezért egyik nap összegyúrom, másnap pedig megsütöm, harmadik nap összeragasztható. Ezután már csak dobozolni kell és eldugni a család elől. Szóval semmi kapkodás. Az idén is szépen megterveztem mindent. Konkrétan azt, hogy nem sütök aprósüteményt, mézeskalácsból csak egy fél adagot és torta sem lesz, csak beigli. Jelzem már tavaly is így kezdődött, azután az utolsó héten mindent megcsináltam aprósüteményestől, tortástól. Remekül indult tehát az idei advent is, azzal a békességes nyugalommal, hogy a mézeskalács és a mákos-diós nem nagy durranás, nyugi van. De múlt hét második felében rámjött a süthetnék megint. Mert ugye kérem milyen karácsony már az, ahol nincs 4-5-6 féle édesség. 
Ha karácsonyi torta akkor pedig mindig valami új, különlegességgel igyekszem előrukkolni. Az idei tortát még soha nem készítettem, de édesanyám már többször tálalta karácsonyi menü végén, most úgy gondoltam, hogy én is nekifutok. Valami fantasztikusan finom csokoládétorta, egy régi 1989-es Magyar Konyhából. Édesanyám minden alkalommal sokat küszködött vele, mert valahogy furcsa a recept, ezt közre is adom itt eredeti változatban. 

Tésztához:

200 g vaj vagy margarin

200 g finomliszt

4 egész tojás

50 g porcukor

fél citrom reszelt héja

1 tasak sütőpor

1 csomag vaníliás cukor

   "A hozzávalókat összedolgozzuk és egy órára a hűtőszekrénybe tesszük, majd kivéve hat egyenlő darabra vágjuk és kör alakú lapokat nyújtunk belőle." Imígyen szól a leírás. Na most!! Elolvasva a hozzávalókat elég egyértelműnek látszik, hogy ezt feldarabolni sem lehet, kinyújtani végkép. Édesanyám eddig a következőkkel próbálkozott: palacsintatészta szerűen ellapogatás tortaformában, plusz liszt hozzáadása, amíg nyújthatóvá válik, nagy ívben való kidobás a szemétbe. Valószínűleg még mással is kísérletezett, de leginkább a bosszúságot emlegette. Mindennek ellenére a torta, ha elkészült nagyon finom. Legutóbb fogadkozott, hogy többé nem próbálkozik. Gondoltam én, hogy no majd most Én LEGYŐZÖM a tortát! És nekibuzdultam! Gondoltam elsőre csak fél adaggal birkózom, mert hátha ki kell dobni az egészet. Megkeményítettem az arcom felgyűrtem a pulóver ujját és hosszú mérlegelés, után tegnap este összeállítottam a következő arányokkal.

Fél adaghoz:

100 g liszt

70 g margarin

1 cs vaníliás cukor + 1 ek porcukor

1 egész tojás és 1 sárgája

fél tasak sütőpor

negyed citrom héja

Egész éjjel hagytam pihenni a hűtőben, magamat pedig az ágyban. Reggel reményekkel és erős szívvel nyitottam ki a hűtőszekrény ajtaját, hogy folytatásos regény gyanánt ismét a tortával foglalkozzam. A tészta olyan állagú lett, mint a muffintészta. Szép akkurátusan kirajzoltam három kis kört  a sütőpapírra. Elvileg hat lapnak kellett volna lennie a fél adagból is, tekintve, hogy jóval kisebb köröket rajzoltam. Mindez azonban a tésztát különösebben nem hozta izgalomba, mert úgy döntött, hogy csak három lapra lesz elegendő.

 Nylon zacskóban pihent, ezért gondoltam, hogy kinyomom belőle, de nem engedte magát. Ekkor (miután a könnyeimet letöröltem, mert a nevetéstől már csorogtak) a zacskót levágva, egy spatula segítségével megpróbáltam szétkenni a körön belül maradva. Leginkább én maradtam a körön belül, a tészta nem annyira. Ekkor ismét röhögő pihenőt kellett tartani, már fél órája próbálkoztam. Nem a röhögéssel, a tészta körön belüli elegyengetésével. A tészta leginkább a gumiarábikum tulajdonságait mutatta, nyúlós volt és ragacsos. Végül megnyertem ezt a kisebb ütközetet, mert sikerült valahogy szétkennem. Ekkor betoltam a sütőbe, úgy 6-7 perc alatt megsült, bár ahogy figyeltem, kissé kiserkedt belőle a margarin. Az illata jó, a kinézete ronda, az állaga... azt hiszem az elmegy kategória. Még gondolkodom, hogy megéri e a plusz egy tojást, cukrot, némi margarint és 150 g csokoládét feláldozni a folytatáshoz. Holnap végkifejlet.

A magazin szerint így kellene kinézni. Borítékolom, hogy nem fog!

Egyébként akár így, akár úgy, vagy lesz torta vagy nem. Ettől nem fogok a falnak szaladni. 

De határozottan állíthatom, hogy tortasütés közben ennyit még nem nevettem!