HALOTTAK NAPJA ÉS MINDENSZENTEK ÜNNEPE

A kereszténység ünnepkörében két ünnep kapcsolódik össze november első két napján.

E két ünnep  szinte összefonódik a vallásos emberek tudatában,  történelmileg azonban szét kell választani őket. A  Szentírást megnézve,  Máté evangéliumában találunk utalásokat arra, hogy már Jézus korában is volt bizonyos halott-tisztelet.

Különösen  a próféták sírhelyeit övezte nagy tisztelet.  Olvashatunk Izajás, valamint a Kedron völgyében Zakariás sírhelyének  látogatásáról.

Az első-második századi  halott kultusz pogány szokásokkal is keveredett.  A keresztényeknél kialakult a mártírkultusz, a pogány családi kultusz keretében, főleg a családfő tisztelete.  Általános szokás szerint  keleti finom illatszereket és virágot vittek az elhunythoz.  Elterjedt szokás volt a pogányoknál  a hamvasztás valamint a szarkofágba temetkezés.

     A második század táján két dologban kezdtek különbözni a keresztények a pogányságtól.  Először is földbe temetkeztek, másodsorban a  halál napját - mint valami égi születésnapot - kezdték ünnepelni. Ebben az időben egyre inkább elterjedt, hogy a  hitükért mártírhalált  haltak  sírjához a hívek imádkozni jártak, és lakomát ültek. Ez Keleten 165 táján már fellelhető, míg Nyugaton csak  később,  220 körül.

A harmadik században kezdtek építményeket emelni a sírok fölé, s egyre díszesebbé váltak a különféle felíratok és jelképek használata által.  A  vértanuk sírhelyeit  igyekeztek eleve oly módon kialakítani, hogy  a vallásos tömeg körbevehesse azt, és ott imádkozhasson, sok esetben az istentiszteletet is ott tartották. A sírokon megjelentek a mécsesek, lámpák, s ami addig egyáltalán nem volt jellemző az élők is igyekeztek már életükben biztosítani sírhelyeiket, lehetőleg a mártírok sírjainak közelében, és általánossá vált a szentek sírja fölé templomokat emelni.

A szentek tisztelete Keleten már a negyedik században megtalálható. Fokász császár 610-ben IV Bonifác pápának átadta  a használaton kívüli Pantheont, (korábban pogány templom) és a pápa sok ereklyét gyűjtött össze, s ezzel elkezdődött a  minden vértanú és szentek tisztelete. III.Gergely pápa pedig kétszáz évvel később a földkerekség összes szentjei és hitvallói tiszteletére oratóriumot állított fel

A szentek tiszteletének ünnepét eleinte május 13.-án tartották, azon a napon amelyen a keresztények a Pantheont megkapták.  Mivel azonban Rómában  a hatalmas  zarándoksereget  tavasszal nem tudták  élelemmel ellátni, IV. Gergely pápa az ünnepet őszre, november elsejére tetette, amikor bővében voltak az élelemnek. Ez kezdetben csak a Frank Birodalomban, később az egész keresztény világban elterjedt.

A halottak napját először a Cluny szerzetesek kezdték ünnepelni a tizedik században. Általános gyakorlattá az Egyházban a tizennegyedik századtól vált. Aragóniában ezen a napon - ősi szokás szerint a papok három misét is mondhattak az elhunytakért.

Üdvtörténetileg a két ünnep az egyetemes keresztény összetartozás által kapcsolódik egybe. A földön élő keresztények a  Küzdő Egyház, amely szellemi és szeretet kapcsolatban  áll a  mennyországban lévőkkel - Dicsőséges Egyházzal. A még tisztulásra szoruló lelkek pedig a Szenvedő Egyházat alkotják. A három kapcsolatban van egymással, segítik egymást  az ima, a  jócselekedet, a rágondolás és a szeretet által.

Az Egyház volt az anyám, a Jóságos az atyám.

Kérlek, testvérek, hogy amikor eljösztök imádkozni,

s fohászaitokkal kérlelitek az Atyát és a Fiút,

gondoljatok rám és emlékezzetek meg rólam,

hogy a mindenható Isten örökre mentse meg azt, akit szeretett.

(2.századi sírvers)