EGY RUHA SZÜLETÉSE

     

 

    Minden ruha születése egyedi történet. Ezért lesznek a ruhák is egyediek. Az öltözködés önkifejezés. Akkor is, ha nem így gondolunk rá. Mert ahogy öltözöm, kifejez engem, személyiségem, saját magamhoz való viszonyomat. Az öltözködés szinte olyan min egy ujjlenyomat. Akkor is egyedi, ha a tinédzserek egymásra hasonlító-hasonlítani akaró öltözködését nézzük. Számomra az utcán való sétálás is egy tanulmányút. És bizony van mit tanulmányozni. Szomorúan látom, hogy bár sok szép nő lehetne, mégis kisvárosban kevéssé látni jól öltözött hölgyeket. És itt nem a pénzről beszélek. Tévhit, hogy jól öltözni csak akkor lehet, ha sok pénzünk van. Sajnálatos tény azonban az is, hogy kevés olyan üzlet van, ahol jó ruhákat lehet kapni. Még a drágább üzletek sem tudnak megfelelő kínálatot felmutatni. Marad tehát a turkálók. Persze erre időt kell szánni. 

       Ez a ruha valójában egy bokáig érő kardigán-kabátnak született. Amikor a turiban megtaláltam, rögtön fantáziát láttam benne, de nem vittem magammal azonnal. Több napig rágódtam rajta, majd visszamentem és lám, megvárt. Amikor hazahoztam felvettem és (szokás szerint) addig tekergetem-csavargattam magamon, amíg nem találtam meg azt a fazont, amely leginkább tetszett. Még varrógépre sem volt szükség, kézzel kb fél óra alatt született meg a végeredmény.

      Ahhoz azonban, hogy úgy tudjunk öltözni, testalkattól és kortól függetlenül, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben ismernünk kell saját magunkat. Szomorú tapasztalat, hogy a 44-es méretű hölgyek leginkább totyakos farmert, vagy leggingset és kocka pólót, bő, lógó kardigánokat viselnek. Főképpen szürkét és feketét. Pedig ezzel csak még nagyobbnak mutatják testüket. Egy jól szabott blézer annak is derekat formál, akinek egyébként nincs. Persze az önbizalom nem magától jön, sok minden kell hozzá. Először is, hogy vágjuk sutba a magazinokat, amelyek a vékony hölgyeket istenítik. Ezután merjünk egy nagy tükör elé állni minden nélkül (mert legtöbbször teljesen alkalmatlan, rémes fehérneműket viselünk) és vegyük szemügyre magunkat. És ne csak azt, amit nem szeretünk! Keressünk öt dolgot magunkon, amivel elégedettek vagyunk, amit szépnek találunk. Az a baj, hogy ha egy nekünk nem tetsző részlet van a testünkön (kérdés, hogy mihez viszonyítunk) rögtön azt próbáljuk leplezni, takargatni, ahelyett, hogy azt emelnénk ki, ami szép. A testünket egészben kell szemlélni, nem részletekben. Apró trükkökkel hatalmas eredményeket érhetünk el. 

Hogy hogyan? Folytatás jövő héten!