A RÁNTOTT CSIRKE IRODALMI VONATKOZÁSAI

    A vasárnapi ebéd mindig fontos volt nálunk ,gyermekkoromban is, hiszen ilyenkor együtt volt a család (apai nagyszüleimmel egy házban laktunk), hosszabban tartott az étkezés, hiszen ráértünk az asztalnál beszélgetni. Ilyenkor igazi "vasárnapi ebéd" került az asztalra, amely valamilyen húslevesből, második fogásként is húsételből és természetesen süteményből állt. 

        Számomra a vasárnapi ebéd a mai napig fontos, más, mint hétköznaponként, nem csak azért, mert ráérősebb, hanem mert kicsit ünnepibb. Nem az étkezésért önmagáért, hanem azért, hogy a vasárnap így is kiemelkedjék a hétköznapokból. Keresztény emberként, természetesen nem csak az étel teszi mássá, mint a hétköznapot, de az étel is fontos. Akkor is ha egyedül étkezem. A jól elkészített étel, és a szépen terített asztal is lényeges. És igen, az ebédkészítés rituáléja is. Némely vasárnapon az ebéd édesanyámnál van. Így volt ez ma is. A pulykanyakból készült húslevest rántott csirke követte, ez lett a mai bejegyzés forrása.

       Rántott csirkét nem olyan egyszerű készíteni, ha igazán jót szeretnénk, hiszen a csirkehús csont mellett is át kell, hogy süljön, ugyanakkor ne száradjon ki, legyen szaftos, puha és omlós, kívül pedig borítsa ropogós-pirosra sült panírbunda. Bár manapság (még mindig) az olajat tartják első számú főzési segédanyagnak, mégis sok mindenhez sokkal alkalmasabb zsírt használni. Amennyiben a rántott húst olajban sütjük, fröcsköl-köpköd, és alig győzzük lecsöpögtetni róla az olajat, zsírban sütés esetén fröcskölés, szinte alig tapasztalható, nem szívja meg a hús magát zsírral (és a panír sem), az ízbeli különbségről nem is beszélve. Ha mindenképpen kevesebb zsírt szeretnénk használni, a fele-fele arány is egészen jól működik. Szóval, édesanyám nagyon finom rántott csirkét tud készíteni, sajnos a képen nem az látható (a képet az interneten találtam, mert a fotózás csak akkor jutott eszembe, amikor a rántott csirkének csak hűlt, azaz még nem egészen hűlt helye maradt). 

     Falatozás közben jutott eszembe, hogy eme kiváló ételnek irodalmi vonatkozásai is vannak. Először az Egri Csillagok egy részlete villant belém, amikor Gergely, Éva, Török Jancsi, Mekcsey és Sárközi,  Török Bálintot szeretnék kiszabadítani és olasz énekeseknek öltözve Veli Béghez tartanak egy őr kíséretében a kerten át:

"A katona leszakított egy fej salátát, s azon nyersen levelezni kezdte:
- Egyetek maruját.
A cigányleány elfogadott egy levelet, s odakínálta a társának
- Nem kell: köszönöm Cserhán.
- De egyél! Jó.
- Tudom, hogy jó, de mink nem így szoktuk.
- Hát hogyan? Sóval?
- Sóval, de főképpen rántott csirkével."

A másik, egy történet Laborfalvi Rózáról,Jókai feleségéről aki nemcsak  híres színésznő, hanem kiváló háziasszony is volt.     Egy nyári délután balatonfüredi villájukba vendégeket hívott, amikor is a kertben szolgálták fel az étkeket, köztük hatalmas tál frissen sült rántott csirkét. Ámde hirtelen - a Balatonra jellemző módon - heves eső kezdődött és Róza asszony, hogy mentse a ropogós, pirosra sült rántott csirkét, a fején átborított bő, hosszú szoknyáját és a tálat magához kapva beszaladt a házba jól megpúpozott tállal. Mindezt a vendégek nagy örömére és derültségére. 

     A gasztronómia a történelem folyamán számos helyen kapcsolódott/ik az irodalomhoz, hogy mást ne említsek csak Krúdy híres lakomáit. Nekem a mai ebéd kapcsán ez a két irodalmi vonatkozás jutott eszembe, de bizonyára van még számos a rántott csirkével kapcsolatban is.