BLACK IS BLACK, AVAGY FEKETE NÉLKÜL NEM ÉLET AZ ÉLET

       A  minap a csodás nyári szeptembert kihasználva munka után a strandra mentem. Boldog eufóriában pancsoltam a kellemesen langyos vízben, mit sem törődve a világ dolgaival, mígnem a következő beszélgetés foszlány ütötte meg a fülemet:

- Én mondtam neki, hogy minek jár feketében, úgyis tudta      mindenki , hogy utálta a férjét.

- Igazad van, milyen álszent dolog. Pedig milyen sokan hordanak feketét, amikor semmi értelme. Attól még lehet valaki szomorú, hogy nem feketében van.

- Bizony-bizony! Azért mert feketét hord senki nem hiszi, hogy sajnálja, hogy szerette, amikor mindenki tudja, hogy már régen nem volt jó házasság!

Hát akkor fekete, vagy nem fekete? 

A fekete, mint a gyász kifejezője nem minden országban létezik, és van, ahol csak a temetésre veszik fel. Egyébként Viktória királynő hozta be ezt a szokást. Ugyanis szeretett férje halála után, soha többé nem vett fel feketén kívül más színt. 
Érdekes megfigyelni a fekete viselési szokásainkat. Itthon még elég erőteljesen jelen van az egy, de legalább fél évig tartó gyász viselés szokása. Régebben az idősebb hölgyek is szinte kizárólag feketét hordtak, szerencsére ez mára szinte teljesen kiveszett. Ezen kívül sokan azért járnak fekete ruhákban, mert, úgy gondolják karcsúsít. Ez bizonyos esetekben igaz lehet, de nagyban függ a ruha fazonjától és én nem is tanácsolnám senkinek, aki elégedetlen alakjával, hogy  csak fekete ruhában járjon. A gót stílustól eltekintve inkább alkalmi ruhákban viselik, és vannak akik kifejezetten utálják a fekete öltözetet, legyen bármilyen darabról szó. Coco Chanel óta azonban érdemes tudnunk, hogy a fekete ruha gyakorlatilag nélkülözhetetlen ruhatárunkból, és korántsem unalmas. 

Én a magam részéről (bár volt nekem is régebben egy "feketementes" időszakom) nagyon szeretem a fekete ruhákat és ha választanom kellene, hogy kizárólag egy bizonyos színű ruhát viselhetek, az a fekete lenne, ugyanis kitűnően öltöztethető. 

Korábbi írásaimban már tettem utalást arra, hogy régen felnőtteknek, gyermekeknek egyaránt volt ünneplő ruhája, ma pedig nincs megkülönböztetés, most mégis azt mondom, hogy ruhát úgy érdemes vásárolni, mennyire fogom tudni kihasználni. Azt a ruhát, amelyet csak néhányszor tudok viselni nem érdemes megvenni, hiszen az ára valójában attól függ, milyen gyakran hordom. Az évente mindössze öt-tíz alkalommal viselt ruha nem éri meg, mert a szekrényben állva megy ki a divatból, vagy rágja meg a moly, rosszabb esetben hízzuk ki. Ez utóbbi kijelentésem a látszat ellenére nem ellentétes az ünneplőre vonatkozóval. Ugyanis, a jó ruhadarab bármely alkalomra bevethető, megfelelő kiegészítőkkel. Így elkerülhetjük a ruhatárunk és pénztárcánk túlterhelését (erről majd a későbbiekben fogok írni). 

Az alapruha (lánykorában nadrág volt)

Mivel szeretem a feketét, volt idő, amikor a turiban nem is tudtam ellenállni egy fekete ruhának vagy nadrágnak. Be is spájzoltam belőle rendesen. Néhányat már ki kellett dobnom, mert agyon hordtam, jó néhány pedig átalakuláson esett át, azonban még így is jelentős a készletem.  

A következő napokban ugyanazt az egy fekete ruhát fogom különböző módon "felöltöztetni", mert a fekete nem unalmas. Remélem sokaknak nyújtok ezzel inspirációt.