A MAXIRUHÁK ÉS ÉN

        

       Úgy tűnik egyre inkább divatja van a maxiruháknak. Amíg korábban szinte kizárólag estélyi alkalmakra viselték, majd később tengerparti viseletté alakult, mára beférkőzött a mindennapi gardróbba is. Számtalan stílusban sokféle anyagból és színben-mintában kapható. Fontos azonban, hogy mindig alkatunknak és életkorunknak megfelelőt válasszunk. Nagyon sokáig nem viseltem, mert nem igazán tudtam hová is vehetném fel, hiszen munkahelyre nem való, hacsak a munkahelyünkön nem kell munkaruhát (pl. köpeny) viselni, amire lecserélhetjük. Mára, ahogy fentebb írtam, már szerepet kapott a mindennapi viseletben, - kitörve a tengerparti létből  -, akár napközben vagy este, hűvösebb időben egy kis kardigánnal, vagy farmerdzsekivel jól hordható. Így jött meg a szerelem nálam is. Amikor elkap a lendület képes vagyok ugyanabból a típusú ruhadarabból több változatot is beszerezni (ezért volt már több évvel ezelőtt huszon-egynéhány mellényem, vagy 18 éves korom környékén harminc szoknyám). Igen tudom, ez nem tűnik egészségesnek és az öltözködni szeretésen jóval túlmutat. Ma már ez nem ennyire krónikus, és bár éreztem ennek abszurd voltát sokáig tartott mire rájöttem ez az én állandó biztonságkeresésem egyfajta megnyilvánulása. (Mert ugye mi lesz, ha ez a jó/szép darab elkopik, tönkremegy, kell, hogy legyen egy(két-több) másik helyette.) Tehát visszakanyarodva a maxiruhákhoz egy-két változatot ebből is beszereztem, amelyeket szívesen viselek. Időnként azonban hajlamos vagyok megvenni olyat, ami nem teljesen passzol, de jó az anyaga és tetszik a  mintája. Így jártam egy szépséges jókora színes virágokkal díszített példánnyal is amelynek a fölső része éppen hogy jó volt. Ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy nem volt jó, mert belefértem ugyan, de itt-ott kissé kikandikált ez+az. Itt álltam a szép ruhával, amiben valójában nem lehetett kimenni az utcára. Mármint abban az állapotában, ahogy beszereztem. Ezért is jók a maxiruhák, mert van bennük anyag, amiből lehet variálni. Egyszerűen  levágtam a mellrészét és így rövidebb lett,  az alsó része került felülre, ráadásul így kétféleképpen is viselhető. Íme, az egyik változat:

   A következő melléfogásom "maxiruha ügyben": Régen szerettem volna egy virágos, bő aljú hosszú ruhát, amit sikerült is találnom a turiban. Felső része gumírozott, alul pedig több fodorral bővülő volt. Felpróbáltam csinosnak találtam, a színe is tetszett, ráadásul az ára is rendkívül kedvező volt, az anyag mennyiséget is figyelembe véve, hiszen nem érte el az ezer forintot. Mi más kellett volna még a boldogságomhoz? Hazahoztam felpróbáltam szép volt, jól is állt, mégsem tetszett! Legfeljebb harminc éves korig viselhető ez a fazon anélkül, hogy az ember lánya nevetséges legyen. Amit pedig mindig érdemes szem előtt tartani: SOHA NE NÉZZ KI HÁTULRÓL FIATALABBNAK, MINT ELÖLRŐL! A ruha viszont itt volt, így csak az a megoldás kínálkozott számomra, hogy átalakítsam. Az aljáról két nagy fodrot levettem, ebből lett a válla, és mivel az alsó része túl rövid lett (a fodrok illesztése miatt muszáj volt azon a helyen megrövidíteni), ráadásul utcai viseletnek nem kedvelem a bő aljú ruhákat, a maradék anyagból az alján a bőséget behúzva beletoldottam. Másik nyári kedvencemmé vált ez a szétszedett hosszú ruha.

  

Folytatása következik:most van átalakítás alatt egy újabb darab.